Van hivatásom? És ha van, mire?

the-sun-470317_1280A hivatás, munka, küldetés, életfeladat mai korunk népszerű témái. Nyugtalan a szívünk, nem érezzük egésznek az életünket, ha nem találjuk meg életünk értelmét, azt a hivatást, amiben kiteljesedhetünk.

Az Egyházban – hosszú időn keresztül – hivatásként csak a papságot és a szerzetességet nevezték meg. Az elmúlt években viszont egy új párbeszéd kezdődött el a hivatásról, munkáról és hivatásgondozásról.[1]

Ma azt mondjuk, hogy „Minden életnek sajátos, egyedi meghívása van. […] a sajátos hivatás ténye […] a létezés puszta tényéhez kötődik.”[2] Létezem, ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki engem akart, létbe hívott, szeretetével éltet, megtart és célt ad. „A hivatás a Teremtő gondviselő gondolata, […] mintegy álma, az adott teremtményről.”[3] Ez az álom, vagy terv teljesen egyedi, különbözik mindenki másétól, üzenetet hordoz és megadja számunkra az áhított eredetiséget.

Képesek vagyunk álmodni, tudunk vágyakozni, rácsodálkozni az életünkre? Meglátjuk és értékeljük a bennünk rejtőző képességeket, szépséget? Van bátorságunk elindulni és felfedezni Isten álmát önmagunkról? Az egyik nagy kihívás a mai világban: tudatosítani az élet hivatás jellegét.

Mikovics Krisztina

(Folytatás következik)    

 

 



[1] Vö. Egyházi Hivatások Pápai Tanácsa: Új hivatásokat egy új Európa számára. Magyar Katolikus Hivatásgondozó Intézet, Vác, 1999., 20. o.

[2] Uo. 20-21. o.

[3] Uo. 21. o.