Előadók

BalazsDr. Csernai Balázs atya

Pap, teológus, aki doktori disszertációját biblikumból írta Münchenben, jelenleg a tapolcai plébánián lelkipásztor, és ezt a szolgálatát tartja a legfontosabbnak.

„Főleg lelkipásztorkodom, nagyon fontosnak tartom az emberi találkozásokat, amelyeken keresztül megtapasztalhatóvá válik Isten jelenléte. Igyekszem olvasni a Szentírást, s meghallani a testté lett Ige ma szóló szavait. Egyébként pedig folyamatosan keresem azt, hogy a papságon belül hol van a helyem – általában és konkrétan a mai napon.”

204271_441001799274859_1506530852_o

Hatházi Róbert atya

Pap, teológus, katekéta, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Ifjúsági Bizottságának elnöke.

“Jelenleg Kecskeméten szolgálok káplánként. Mint minden egyházmegyés pap én magam is a bölcsőtől a sírig foglalkozom emberekkel. Csoportokat is vezetek, ifjúsági hittant, és jónéhány felnőtt csoportot. Annak idején szentelési jelmondatként a következőt választottam: “Itt vagyok, hívtál!” (1. Sám 3,9). Ezt igyekszem élni a papságomban, jelen lenni, elérhetővé lenni azok számára, akiknek szükségük van rám.  Készségesnek lenni Isten, és az emberek szolgálatára. Fontos számomra a személyes lelkipásztorkodás, sokan járnak hozzám, külön időpontban, gyónni, lelkikísérésre. Ami igazán boldoggá teszi az életem, hogy látom Isten munkáját a rám bízottak életében, sőt, még az enyémben is!”

DSCF4491

Takács Gábor és Takács-Hornung Mária

Házasok, 3 gyermekük van. Gábor hittanár-nevelőtanár, lelkipásztori munkatárs, PhD hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Marcsi matematika-informatika szakos tanár. Évek óta együttműködnek a Nyolc Boldogság Közösséggel a lelkigyakorlatokon, nyári táborokon.

Gábor: “Plébániai munkatársként különféle élethelyzetekben lévő emberrel találkozom. Így gyakran alkalmam van gyakorolni amit az Úr a szentírásban kér tőlünk: “A sírókkal sírjatok az örvendezőkkel örüljetek.” Családom, feleségem három gyermekem, mellett sok időt töltök útjukat kereső kamaszok, fiatalok között. Nagy ajándék számomra közelről látni, hogy Isten hány és hányféleképpen van jelen életünkben, hogyan vezet minket. Magam is sokat tanulok ezekből a találkozásokból.”

Marcsi: “Jelenleg időm legnagyobb részét gyermekeim nevelése tölti ki. Emellett egyházközségünk “baba-mama klubjában” és házas csoportjában alkalmam van hasonló élethelyzetben lévőket meghallgatni. Velük közösen keresni Isten akaratát, közösségben és kinek-kinek személyes életében is.”

2013_12 173Keresztről nevezett Mária nővér

Szerzetesnővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja, lelkipásztori munkatárs, okleveles pasztorális tanácsadó, szociális és családsegítő lelkigondozó.

“Aktuálisan főleg idős emberek lelkigondozásával foglalkozom. Olyan személyeket kísérek, akik hosszú évtizedek távlatából tekintenek vissza életük fordulópontjaira. Őket hallgatva egyre jobban felismerem, hogy minden emberi élet, minden hivatás egyedi és megismételhetetlen, szent történet. Mély tiszteletet érzek azok felé, akik engedik, hogy ennek a szent történetnek részese, tanúja lehessek. A találkozások által az én életem is formálódik. Ezért örömmel, és kíváncsian várom a lelkigyakorlatainkat, amelyek a résztvevőknek és előadóknak egyaránt fordulópontot jelenthetnek.”

Krisztina

Megtestesülésről nevezett Krisztina nővér

Szerzetesnővér, a Nyolc Boldogság Közösség homokkomáromi alapításának elöljárója, hittanár-nevelő, lelkipásztori munkatárs.

„Azt tapasztalom nap mint nap, hogy hibázhatok és újrakezdhetek, új döntéseket hozhatok, vagy megújíthatom a régieket. A reményt az adja számomra, hogy Isten kezében van az életem, aki soha nem mond le rólam. Kegyelemből és felelősen szeretnék élni. Fontos számomra, hogy ezt a tapasztalatot átadhassam a fiataloknak.” 

AG.Anna Gabriella nővér

Szerzetesnővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja, hittanár-nevelő, család és gyermekvédő tanár.

“Ha eddigi életutamra tekintek vissza, minden útkereszteződés új lehetőséget és kihívást tárt elém. Nem a döntések könnyű vagy nehéz volta maradt emlékezetes számomra, hanem az az új kaland, amelybe felelősen, megerősödve belevághattam. Fontosnak tartom a találkozásokat, a megosztást, amelyek hozzásegítenek egy kérdés több oldalról való szemléléséhez, amíg végleg letisztul a kép és megszülethet a döntés.”